Projektek

Iskolánk 20 tanulójának lehetősége nyílt arra, hogy június 19-étől július 10-ig az Erasmus program keretén belül 3 hetet eltöltsenek Barcelonában, ahol szakmai gyakorlaton vettek részt. A csoport repülőgéppel utazott ki Spanyolországba. A három hét alatt a szakmai profiljukba illeszkedő projektfeladatokat is végeztek. Kísérő tanáraik: Tóth Péterné és Kis-Kovalik Ágota tanárnők voltak. Az eltöltött időről mindkét szakma egy-egy tanulója tartott élménybeszámolót.

Balogh Bálint vasútforgalmi szolgálattevői szakon tanul tovább 13. évfolyamon, így emlékszik vissza a barcelonai utazásra:
Számomra az elmúlt 3 hét nagyon kellemesen, és jól telt. Rengeteg új élménnyel lettünk gazdagabbak én úgy gondolom.  Az első pár napba meg kellett szokni, hogy teljesen más helyen vagyunk, és alkalmazkodnunk kellett. Kicsit nehéz volt, de viszonylag hamar megszoktuk. Az emberek is sokkal közvetlenebbek és segítőkészebbek voltak, mint itthon. Ez mindenkinek furcsa volt eleinte. Egy ilyen eset volt, hogy a metrón egy emberen nem volt maszk, és a többi ember elkezdett vele vitatkozni, és végül adtak neki. Az ételeknek a mennyisége okozott kisebb fajta gondot, de ezen is túltettük magunkat. Váratlanul ért ez bennünket. Ilyenkor vettünk, vagy éppen összedobtunk gyorsan valamit, amivel jól tudtunk lakni. Mindannyian úgy hittük, hogy valamilyen nyelven tudunk majd kommunikálni. Mivel a külvárosban jobban gondot okoztak a nyelvi nehézségek, mint a belvárosban. Angolt sem beszéltek sokan, ami fejtörést okozott mindenki számára. Végül sikerült megértetni magunkat, néha nehezebben tudtuk ezt. Egyik este egy busz sofőrtől kértünk segítséget, de ő csak katalán nyelven tudott. Ahhoz képest nagyjából értettük, hogy mit mondott, mivel egyik tanárunk, aki velünk volt tudott franciául – ami hasonló a katalán nyelvhez - és ez által tudtuk mit mond.
Barcelonában a közlekedés sokkal másabb, mint az itthoni. Mindenki azt mondja, hogy jobb külföldön a közlekedés, viszont merem azt mondani, hogy bizonyos szemszögből mégis jobbak vagyunk. A menetrendek érthetőbbek és egyértelműbbek nálunk. Kinn kevesebb időadatot, és megállási helyet adnak meg, és ezek alapján kell eldönteni hova, mikor tudunk eljutni, és mennyi a menetidő. A vasúti járművek jobbnak mondhatók, mint a kintiek. Sokkal több a graffitis szerelvény, és az ülések is kényelmetlenebbek, meg helyenként zsúfoltabb az elrendezésük. Utaztunk egyik nap olyan vonattal, ami a katalán vasút legtisztább és egyben a legszebb vonata volt. Ami, még feltűnő, hogy több ember használja a tömegközlekedést, mint itthon. A beléptetés komolyabb, mivel minden metróhoz, vonathoz külön beléptető kapun lehetett bejutni. Először a jegyet be kell helyezni, amit a rendszer átvizsgál, hogy érvényes-e, majd pár másodperc után visszaadja a jegyet, és nyílik is a kapu. A buszon és villamoson is érvényesíteni kell a jegyet, de itt nincs kapu. Csak a jegyet kell ellenőrzésre betenni, hogy a rendszer leellenőrizze a jegyet.  A vasúti pálya fejlettebb is, meg sokkal jobb állapotba vannak, mint nálunk. Ez érzékelhető a sebességből, valamint abból, hogy kevesebb alkalommal kell lassítani valamilyen pályahiba miatt.

Kiss Balázs közszolgálati szakon 11. évfolyamos, háromhetes szakmai gyakorlatukat így élte meg:Számomra a repülőút is nagy élmény volt, hiszen még repülővel sosem utaztam sehova. A barcelonai repülőtéren kisbusszal vittek bennünket a diákszállóra. Állandó segítségünk Mercedes volt, aki sok helyre kalauzolt és segített bennünket. Amikor megérkeztünk, azon gondolkoztam, hogy 3 hét milyen hosszú idő lesz. Új volt a környezet, újak voltak az emberek, a lakótársak, az ételek, mindenhez és mindenkihez alkalmazkodni kellett ez idő alatt. Az első hét szinte azzal telt, hogy ismerkedtünk a várossal, a közlekedéssel, meg kellett tanulnunk önállóan közlekedni. Minden napunkat munkanaplóban dokumentálnunk, fotókkal illusztrálnunk kellett, ami a napi teendőink mellett egy hasznos feladat volt, hiszen a szakmánkat egy másik ország szemszögéből ismerhettük meg. Gyakorolni szerettük volna az angol nyelvet, de sokszor akadályba ütköztünk, mivel sokan katalánul és spanyolul beszéltek, de igyekeztünk mindig megértetni magunkat. Ellátogattunk a Sarrià-Sant Gervasi rendőrségre, ahol Ivan és Xavi nevezetű rendőrök egy kis ppt-vel mutatták be a barcelonai és a spanyol rendőrséget, mint például régiókat, Barcelona melyik részén és milyen rendőrök dolgoznak. Majd úgymond idegenvezetőként vezettek végig minket a rendőrségen, ahol zárkákat, irodákat is láthattunk. Jártunk a Serveis Correccionals de Catalunya nevezetű börtönmúzeumban. Ami igaz, hogy zárva van már régóta az állapota miatt, de mégis nyomasztó volt. Idegen vezetéssel végig jártuk és elég sok információt tudtunk meg a rabok életéről. Valamint az idegenvezetőnk azt is tájékoztatta velünk, hogy nagyon sok információt régi raboktól tudott meg, hiszen páran visszalátogattak. Voltunk a  Placa d’Espanya nevezetű helyen, ahol vezetéssel és érzelmekkel, drogokkal kapcsolatban tartottak elsősorban nekünk előadást, amelyek a közlekedés során elfordulhatnak. Az előadás előtt lehetőséget kaptunk egy rutinpályán kerékpárokkal megmutatni tudásunkat a KRESZ-ben és a gyakorlatban is. Eljutottunk a Rendőrakadémiára is, ahol Márta nevezetű idegenvezetőnk elmondta, hogyan lehet bejutni az akadémiára, miként lehet rangokat lépni. Valamint körbe vezetett minket, ahol lehetőség volt arra, hogy megtekinthetjük Megnéztük Catalunya fontosabb tereit, látnivalóit, jártunk a Museu de la Ciència i fe la Técnica de Catalunya nevezetű közlekedési múzeumban, a Jardí del museu nevezetű tengerészeti múzeumban, a Picasso múzeumban, a Montijuk kastélyban.  Szinte napi programnak számított, hogy lementünk a tengerpartra, s a tengerben fürödtünk, vagy éppen napoztunk. Érdekesség volt, hogy nem mindig lehetett fürdeni, ugyanis a nagy hullámok felkeverték a tenger vizét, ezáltal sok volt a baktérium, ami fertőzéshez vezethet. Gyakran volt kint a fürdést tiltó piros zászló.
Bakancslistás élmény volt, hogy eljutottam a Camp Nou-ba, amely kedvenc focicsapatom stadionja. A barcelonai emberek egészségesen élnek, így nekünk is lehetőségünk volt arra, hogy ételeiket megkóstoljuk. Az ellátás viszont nem volt változatos, mi nem is ehhez a mennyiséghez vagyunk hozzászokva. Legtöbbször salátát vagy valamilyen tésztafélét kaptunk ebédre vagy vacsorára. Hogy ne maradjunk éhesek, a közeli boltban vásároltunk valami ennivalót, vagy készítettünk például rántottát. Ettől a kicsi problémától függetlenül úgy gondoljuk, hogy nagyon jól összekovácsolódtunk azokkal a tanulókkal, akik ebben a programban részt vettek. Életre szóló emlékekkel tértünk haza július 10-én hajnalban.

Köszönetet szeretnénk mondani Tóth Péterné és Kis-Kovalik Ágota tanárnőknek, hogy bekerülhettünk ebbe a csapatba, és vigyáztak ránk, segítettek minket a kint lét alatt, illetve rengeteg programot szerveztek nekünk.